Hőskölteményt nyújt át olvasóinak Szabó Magda, modernet, huszadik századit és – látszólag – prózában elbeszélve. Hőse Creusa trójai királylány a fásultságba dűlt Priamus és a tündöklő szépségű Hecuba lánya, hős Aeneas felesége, asszony és anya, aki oly váratlanul és érthetetlenül tűnik el isteni férje mellől, menekülvén az égő Trójából, s válik maga is füstté, köddé, titokká. Titkos keres Szabó Magda, Creusa titkát, a királylányét, az asszonyét, az anyáét, hőskölteményt ír hát, leteszi az Aeneis mellé a maga eposzát, a Creusais-t, belesűrítve e különös alkotásba egy gazdag, teljes és bátor élet minden tapasztalatát és bölcsességét. Hová lett Creusa, hogyan halt meg Creusa, mi itt az igazság? Erről szól A pillanat, amely természetesen nem holmi mitológiai parafrázis, vagy pamflet. Élő és igaz és emberi történet a helytállásról, a bátorságról, a test és a lélek önfeláldozásról, az otthonról és az örök újrakezdésről – és a pillanatról. Arról a pillanatról, mely minden élőnek megadatik legalább egyszer, mikor a „sors urnáját tartó kéz” egy pillanatra megállítván, mikor a Nemezis elfordítván róla egy röpke időre tekintetét, az ember kifoghat a Végzeten, kezébe veheti sorsát, megválaszthatja a maga útját, és „végigbotorkálhat rajta az istenek büntetése nélkül nem állítja meg Iuppiter sem”.