A papagáj meséje - Középkori okszitán elbeszélések

Sorozat: Eötvös Klasszikusok.
Fordította és az előszót írta: Szabics Imre.

A trubadúrlíra elmélyült gondolati és érzelmi gazdagsága, tökéletesre csiszolt formai és verselési megoldásai viszonylag kevés teret hagytak a középkori okszitán nyelvű elbeszélő költészet számára. A kisszámú és változatos műfajú okszitán-elbeszélések között kiemelkedő irodalmi és esztétikai értéket képviselnek a nomsoknak nevezett udvari novellák, amelyek leginkább az udvari szerelem, a fin'amor kifinomult érzelmi-gondolati viszonyait és megvalósulásának morális-etikai, akadályait bontották ki a „regényesség" és a narratív, sőt helyenként a dramatizált elbeszélésmód kritériumai szerint. Az okszitán novellák ugyanakkor az udvari szerelem ábrázolásának lehetőségeit a lírai költészet elvont eszményítésétől a korabeli társadalmi valósághoz közelebb álló szerelemfelfogás felé fejlesztették tovább. Az eszményített, de gyakran stilizált és passzív szerepre kényszerített „lírai" nőalakok helyett a novasokban valósághűbb, konkrétabb tulajdonságjegyekkel jellemzett udvari hölgyek jelennek meg, akik a „költői szó" erejével a férfi szereplőkkel egyenlő jogokat képesek kivívni a szerelmi kapcsolatban. Mialatt az udvari lírában a trubadúr és a domna érzelmi viszonyát gyakran diszharmónia árnyékolta be, az okszitán elbeszélések szerzői a szerelmi érzések kiegyensúlyozottságára törekedtek, és kölcsönök egyetértésén alapuló lelki harmóniát jelenítettek meg a szerelmesek között. A kölcsönös érzelmeken alapuló szerelmi kapcsolatok mellett a novasok meglepően tág teret nyújtanak a fin'amor negatív ellenpólusa, a féltékenység szatirikus vagy groteszkbe hajló bemutatásának is (A papagáj meséje, A féltékeny megleckéztetése). Ezek az észak-francia fabliaukra emlékeztető szellemes történetek az ok nélkül féltékenykedő férjeket nevetségessé tevő feleségek felmagasztalását, s az igazi szerelem beteljesülését példázó novasok legsikerültebb darabjai.

Az okszitán udvari elbeszélések neves és névtelen szerzői az Ibériai-félsziget és Észak-Itália novellaíróin (Francesco da Barberinón és Boccacción) kívül az észak-francia, német és angol elbeszélőket is megihlették, s megalapozták a későbbi századokban is rendkívül népszerű rövid elbeszélő műfaj máig tartó sikerét. Válogatásunk a legkiemelkedőbb és a legjellegzetesebb okszitán elbeszéléseket öleli fel, amelyeket először olvashat magyar fordításban a középkor különleges szellemisége és irodalma iránt érdeklődő olvasóközönség.