Eötvös Károly megint mesél. Mégpedig az 1848-49-es magyar szabadságharc nagy évéről. Megtörtént, személyes, valós, igaz, megható, elbűvölő, lenyűgöző, varázslatos történeteket. A Nagy Év apró emlékei a magyar szabadságharc személyes, és mégis mindenki számára érdekes mozzanataiba kalauzol el. Többször írt e korról. E kötetbe a Nagy Év, és az Emlékezések című munkáiban megjelent 1848-as írásait gyűjtöttük egybe. A könyv Eötvös Károly saját, és első kézből szerzett személyes emlékei, "belső értesülései" gyűjteménye, a korábbi műveiből megismert és megszeretett stílusban. Segítségével a történelemkönyvből megismert események, helyszínek mögött megláthatjuk az embert. Az embert, aki szereti hazáját, védi otthonát, és próbál boldogulni az események sodrásában. Mindeközben személyes képet kapunk a 48-as eseményekről és az azt megelőző, illetve később 48 folyományaként alakuló világról is. Eötvös Károly 6 éves volt még csak akkor, de már személyes élménye a Görgeyvel való találkozás, vagy a móri csatából érkező behavazott huszárok beszállásolása, bő évtized múlva az Almássy-összeesküvés, és a komáromi várfogság. Személyesen találkozik utóbb a szabadságharc egyik legnagyobb hősével Kun Béla huszárkapitánnyal (igen, így hívták!). Apja viszi a hadisarcot Jellasich-nak, de ő szervezi a nemzetőrséget is, és az ő vezetésével csapnak le aztán Jelleasich futáraira. Eötvös veszprémi barátja is tagja a Galíciából hazatörő 175 fős huszárcsapatnak, és így tovább. A forrás mindig olyasvalaki, aki akkor ott volt az eseményekben, tehát hiteles, még ha néha meseszerű is minden. Ehhez társul Eötvös dokumentarista igényű esemény- és okfeltáró készsége, valamint kiváló elbeszélő tehetsége. És kész is a varázslat. A Nagy Év apró emlékei olvasása után már nem lesz ugyanolyan egy 48-as ünnepség sem. Úgy érezhetjük, a kulisszák mögül bármikor előléphet a Wallmoden vértesezred, a Vilmos huszárok, vagy egy vadrác kovácslegény...