Borítógrafika: Jaschik Álmos.

Szabó János könyve így kezdődik: „Szeretem Amerikát”, a tájat, a felhőkarcolókat, „a lüktető, gyors életet, a páratlan demokráciát és szabadságot”. És így végződik: „Szeretném, ha mindenki, aki könyvemet elolvasta, ebből szeretné meg Amerikát, az amerikai szellemet” (Szabó 1935: 3, 264). A kettő között viszont egyebek között az óriási mértékű bűnözésről, a fordizmusról mint embertelen kizsákmányolásról, az elvallástalanodásról és az erkölcsi problémákról írt. Amiben példának állítja az USA-t, az tulajdonképpen Roosevelt elnök gazdasági programja, az amerikaiak – mondjuk úgy – egyenlőségkultusza, és még valami: a katolikus egyház működése. Az ottani lelkipásztori munkából – írja – „talán lehetne nálunk is néhány praktikus dolgot átvenni és megvalósítani”, elsősorban azt, hogy a hívek nagyobb szerephez jussanak az egyház életében.