"Észreveszi-e az olvasó, hogy egy folyóiratközlésekből összerakosgatott és átrendezett elbeszélésfüzér már első darabjában (a Cselvetésben) is többet sejtet, mint megannyi kiszínezett polgárháborús kalandot? A kései visszatekintés a múló-elmúlt idővel kíván szembenézni, amikor gyerek, kamasz, felserdült fiatal volt az öregembernek megismert regényalak, és zűrzavaros aktualitás a hagyományban megállapodott hőslegenda. A Sartoris megjelenése után öt-tíz évvel Faulkner szükségét érezte, hogy jellemformáló előtörténettel egészítse ki a második Bayard Sartoris életrajzát. Vagy csak megélhetési krónikásként kerítette elő az »apokrif« családhistóriát? A kritikusok vitatták, kétségbe vonták a kötet fogantatását és értékét. Az olvasó kevesebbet meditál: örömét leli az olvasmányban. Amit most először olvashat magyarul Pék Zoltán erős sodrú, faulkneri ihletésű fordításában." (Részlet Géher István utószavából)