Senki nem gondolta volna, aki gyermekkorában valaha is látta, hogy Catherine Morland hősnőnek született. Kedvelte a fiús játékokat. Szívesen kalapálta az árva spinét vén billentyűit; hát zenére fogták. Egy évig tanult, és nem tudta elviselni; édesanyja megengedte, hogy abbahagyja. Életének legboldogabb napjai közé tartozott az, amelyiken menesztették a zenetanárt. Catherine hangos volt és szertelen. Tizenöt éves korában Catherine szépülni kezdett; bodorította a haját, és bálok után sóvárgott; arcbőre javult, arca kitelt, megszínesedett, szemébe több élet költözött, alakjába több tartás. Tizenöt és tizenhét éves kora között hősnőnek készült. Catherine betöltötte tizenhetedik életévét, ám egyetlen szeretetreméltó ifjút sem ismert meg, aki felébreszthette volna szunnyadó érzelmeit. A környéken egyetlen árva gróf, de még báró sem akadt, sem olyan család, amely talált gyermeket nevelt volna - egyetlen ifjú sem, kinek a származását homály borítaná. Ám ha egy ifjú hölgy hősnőnek rendeltetett, negyven család megátalkodottsága sem állhatja az útját. Valaminek történnie kell - és fog is történni, hogy hősnőnk útjába vesse a hőst...