Vál. és ford. Erdélyi Z. János.
Zabó István festményeivel illusztrálva.

1887. február 3-án Salzburgban született Georg Trakl, a tragikus sorsú osztrák költő és író, aki mindössze 27 évet élt.
Életében csak két verseskötete jelent meg. Témái főként a halál, az elmúlás, a születés előtti nemlét, a „kék végtelen”. Életművének alapos ismerője, versei fordítója és értő kritikusa, Erdélyi Z. János mesterien elemezte költészetét. Trakl költői életművét a színek burjánzása, szinte orgiája jellemzi. Az idilli kezdés után szinte mindegyikre ráborul a nyomasztó hangulat. „Elkezdjük olvasni valamelyik verset: kedves, sokszor idilli, vidám képpel kezdődik, hogy aztán egy hirtelen váratlan fordulattal elénk táruljon a romlás, a pusztulás, megjelenik a Gonosz; avagy egy haláltáncszerű kép ad az addigiaknak egészen más értelmet.

A XIX/XX. század fordulóján több hasonlóan különc, magányos író-művész pálya is található az Osztrák-Magyar Monarchiában, így pl. a maga korában neurotikus hivatalnoknak látszó Franz Kafka, vagy az iglói patikus, Csontváry Kosztka Tivadar. Álomszerű víziók, kísérteties képek, a meghasonlott lélek mélyéről születő szimbólumok a jellemzik írásaikat, festményeiket. Trakl a két „elátkozott” francia költőt, Rimbaud-t és Verlaine-t tartotta mesterének, továbbá Hölderlin és Nietzsche hatottak látomásos költészetére, világnézetére.