1969-1970-ben, Lukács György tanítványaként, az idős Lukácstól persze már a fiatal felé „hátráló”, bizonyos marxista téziseket egyre kevésbé vállaló filozófusként írta meg fasizmus-könyvét Vajda Mihály. Megírása idején szenzációsnak számított, elsősorban azért, amiben opponálta az akkor hivatalos, kominternes fasizmus-értelmezést, ezért csak néhány részlete jelenhetett meg folyóiratokban (angolul és franciául viszont kiadták külföldi baloldali kiadók). A könyvre ma már szerzője is úgy tekint – részletesen szól erről előszavában – mint alaposan meghaladott munkára. Amit a mű a polgári világállapotról, fasizmus és kapitalizmus összefüggéseiről mond, főleg pedig az, hogy a „jobboldali” szélsőséget semmilyen vonatkozásban nem szembesíti a „baloldalival”, a bolsevista-sztálinista totalitárius berendezkedésekkel, mindez kétségkívül avulttá teszi a művet.
A lendületesen megírt, szinte regényszerű érdekességű nagyesszé azonban számos olyan gondolatot is tartalmaz, amely ma is érdemessé teszi elolvasását. Vajda nem történészként foglalkozik a fasizmussal, filozófusként viszont nem a szellemi elvontságok szintjén kezeli témáját. Középpontba azt állítja – és ez váltotta ki annak idején a leghevesebb elutasítást –, hogy a fasizmus valóban a tömegek, a „kispolgári” (ebbe beleértendő a proletariátus igen nagy része is, az „osztálytudathoz” el nem jutott, vagy nem eléggé eljutott munkásság) tömegek aspirációit, vágyait, kiútkeresését testesítette meg, hogy korántsem a „finánctőke”, az imperialista uralkodó osztály műve volt, hanem igen sok vonatkozásban annak ellenében és ellenére jött létre és jutott győzelemre. Vajda elsősorban a német fasizmussal foglalkozik, kialakulásával, a weimari Németországban vitt szerepével, hatalomrakerülésével. Tekintettel arra, hogy ez a kérdéskör mindmáig a leghevesebb viták középpontjában áll világszerte, hogy nagyjából elfogadott fasizmuskoncepció még távolról sem létezik, Vajda könyve igen sok szempontból ma is intellektuális csemege; érdekességét tovább fokozza, hogy akaratlan áthallások is bőségesen akadnak benne a megírás idején még szinte hírből sem ismert jobboldali populista ideológiákkal, mozgalmakkal, törekvésekkel kapcsolatban. – A könyvet érdemes művelt olvasók széles körének ajánlani, de egyúttal felhívni a figyelmet arra is, hogy az nem a mai, a posztmodern filozófia nagyjaként ismert Vajda műve, hanem negyedszázaddal ezelőtti munka.