Báró Eötvös Lorándról, mint hegymászóról eddig kevés szó esett, főleg csak a fizikusok részéről, elsődlegesen tudományos vagy tudománytörténeti szaklapokban, s általában csak érintőlegesen, a híres fizikusnak mint magánembernek az alakját próbálva közelebb hozni. heidelbergi diákévei kapcsán is csak elvétve hallunk utazásairól és túráiról, többnyire inkább közvetett forrásokból.

Most ez a könyv a turista Eötvös fiatalkori, 1866-os svájci (részben itáliai és franciaországi) útjának összes általa írt levelét s útinaplóját, 1869-es tiroli útjának érdekes naplóját és az atyjának küldött leveleket tárja az olvasó elé, ennek az Inkay Bélával tett útnak hegymászó és egyéb élményeit kedvesen megörökítő eredeti rajzaival együtt. E forráskiadvány alapján 1866-tól 1871-ig, atyja, Báró Eötvös József haláláig nyomon követhetjük az ifjú Loránd útjait és lelki fejlődését, láthatjuk apa-fiú meghatóan szép kapcsolatát, s e két ember természetszeretetét. A kötetet bevezető tanulmányból későbbi, Dolomitok-beli mászásairól nyerünk teljesebb képet, a hazai mellett a német és olasz nyelvű szakirodalom figyelembevételével - összefoglalva más magashegyi útjait is -, majd a könyv második részében a magyar turizmus szervezése és népszerűsítése jegyében mondott, illetve írt beszédei, cikkei és egy - nyelvészeti szempontból is érdekes - Tyndall-fordítása, A Jungfrau megmászása szerepel, A scarisorai jégbarlangról írt első, nyomtatásban megjelent kisebb tanulmánya mellett. A függelékben pedig a fentiek jobb megértését szolgáló levelei és néhány hozzá íródott érdekes levél kap helyet.