"Jól figyelj arra, amit mondok, fiam - suttogta a jósnő. - Három nőt látok. Az egyik a sorscsapások, a bajok és a szenvedések házában van. Ez a nő gazdaggá tesz. A második az örökség házában van, ahol a gyerekek is vannak. Ő a csúcsra emel. A harmadik és egyben utolsó a szerelem és az egzakt tudományok házában van. Ő tesz majd boldoggá. A negyedik házban egy férfi áll; őrizkedj tőle: az a ház a tragikus végzeté."
Akár így is összefoglalható ez az anekdotikus elemekben gazdag, festői kalandokban bővelkedő, de már-már enciklopédikus igénnyel megírt pikareszkregény.

Amikor a jóslat elhangzik, Onofre Bouvila még nincstelen vidéki kamasz, amikor beteljesedik, dúsgazdag, meglett férfi, Katalónia szeretve-irigyelt és rettegett, de úri körökben éppen csak megtűrt pénzembere, akinek szerencséje és felemelkedése két nagy dátumhoz: az 1888-as és az 1929-es barcelonai világkiállításhoz kötődik.
Az elsőnek az építkezésén még anarchista röplapokat terjeszt, hajnövesztőt árul, lop, csal, ügyeskedik, a másodiknak a megnyitóján azonban már ő okozza a legnagyobb meglepetést- "Rájöttem, hogy ennek a regénynek csakis Onofre Bouvila lehet a hőse, ez az energikus, könyörtelen, mesebeli csirkefogó a maga sötét üzelmeivel; ő testesíti meg leginkább azt a barcelonai szellemet, amelyet be akartam mutatni" - mondja a szerző.

Eduardo Mendoza hatvan éve született Barcelonában. Egyházi iskolában tanul, majd jogi tanulmányokat végez. 1973-tól 1982-ig konferenciatolmács New Yorkban. 1975-ben adják ki La verdad sobre el caso Savolta című első regényét. Az El mistero de la cripta embrujadá-ban (1979) és az El laberinto de las aceitunas-ban (1982) a fekete humor mestereként mutatkozik be, de ír és fordít darabokat is. Eddigi legnagyobb sikere A csodák városá-hoz fűződik. Mendoza élvezetesen mesél, nagyszerű képet fest a monarchiából diktatúrába forduló Spanyolország mindennapjairól és Barcelonáról, a világ egyik legszebb, legbüszkébb és legöntudatosabb városáról.