A Bauhaus átfogó jelentősége, elméleti és gyakorlati munkájának kisugárzása joggal veti fel a kérdést, hogy az ott folyó munkában és közvetítésében a kinti magyarok milyen szerepet játszottak. Tudjuk, hogy az iskola növendékei, tanárai és munkatársai között, összevéve, a Monarchia Magyarországából időlegesen vagy végleg elszármazottak szép számban voltak képviselve. Ennek elemzése, munkájuk közelebbi értelmezése a kibontakozó és megerősödő Bauhaus-koncepcióval összefüggésben mindeddig hiányzik. Elöljáróban annyit szükséges megállapítanunk, hogy az 1923-as gropiusi program előkészítésében és gyakorlati megvalósításában tevékeny részük volt, s az intézet feloszlatása után a koncepció elméleti és gyakorlati népszerűsítésében, további kimunkálásában ugyancsak fokozott mértékben működtek közre, előbb Európában, majd Amerikában.

A Bauhaus jelentőségét ma elsősorban az 1923-as program alapján, arra támaszkodva ítéljük meg. Gropius ekkor lépett színre a "művészet és technika, uj egység" jelszavával. Az "uj egység" hangoztatása az időpontot és az ipari tárgykultúra általános európai helyzetét tekintve nem nevezhető egészen uj keletünek, de művészetpedagógiai jelentőségéhez és az egész világra kiható szellemi lenditő erejéhez nem fér kétség. Irásaiban és előadásaiban Gropius nem ok nélkül hivatkozik a néhány év alatt kibontakozó Bauhaus-munkára, élőszóban korán, a számunkra emlékezetes 1934-es budapesti beszédében: ez a Bauhaus-munka a tervezők és művészek egész táborát nevelte ki.

további képek