A szerzőt 1948. december 3-án, egy vidáman eltöltött esti-éjszakai szórakozásról hazatérőben két civil fiatalember megszólítja, és átlátszó ürüggyel az Andrássy út 60-ba viszik. Ott azonnal felveszik adatait, kiüríttetik a zsebeit, s amikor szemüvegét is lerakja, két hatalmas pofont kap. Kezdetét vette ezzel a vallatás, amely többnyire veréssé fajult, ugyanis Bíró Sándor nem volt hajlandó "bevallani", hogy kémtevékenységet végzett az amerikaiak javára. ("Bűne" mindössze annyi volt - erre hosszas tépelődés után jött rá -, hogy segíteni akart egy barátjának a disszidálásban.) Miután sem verésekkel, sem fenyegetésekkel nem tudták megtörni, internálták. Először az ún. budadéli internálótáborba került, viszonylag civilizált körülmények közé. Májusban a tábor valamennyi lakóját átköltöztették a kistarcsai táborba, ahol a bővítési-átépítési munkálatok miatt bőséges munkalehetőség nyílott. Szerzőnk, általános mérnök létére először kőművesként kezdte, majd munkavezetővé "avanzsált". 1950 májusában váratlanul ávéhások vették át a tábor őrzését, a körülmények érezhetően romlottak. Egy szép napon több foglyot - közöttük Bíró Sándort - különválasztottak azzal, hogy szabadulnak. Szabadulás helyett azonban újabb internálás következett, ezúttal a recski lágerbe, amelyet haláltábornak neveztek, hiszen nyilvánvaló célja a foglyok elpusztítása volt. Ezt célozta a rendkívül kemény, napi 10-12 órás kényszermunka, a kegyetlen fegyelmi büntetések sokasága, a hihetetlenül gyenge koszt és az őrség állandó, éjszakai és nappali vegzatúrája. A tábor lakóinak fizikuma ilyen körülmények között fokozatosan romlani kezdett, hozzájárult ehhez az is, hogy mind nagyobb munkateljesítményt követeltek az internáltaktól. Jellemző erre, hogy a bányatermelés 1951-52-ben már üzemszerűen folyt. A következmény: egyre több lett a beteg, sokasodtak a balesetek. A legkritikusabb 1952-53 tele volt, ekkor már az internáltak utolsó testi tartalékaikat is kezdték fölélni. 1953 februárjának vége felé egészségügyi szakemberek jelentek meg a táborban, látogatásukat követően érezhetően megjavult az élelmezés, áprilistól kezdve pedig enyhült a munkatempó, bevezették a vasárnapi munkaszünetet. Júliusban megkezdődtek a szabadulások, a szerzőt augusztusban eresztették ki. Távozásakor megkapta 57 hónapi munkájáért járó keresetét: 254 forintot. Könyve befejező részéből a szerző további sorsának alakulásáról tájékozódhatunk; a 2. bővített kiadás a Recski Szövetség alapszabályaival, illetve szervezeti és működési szabályzatával, a vezetőség névsorával egészült ki az 1997. évi állapotoknak megfelelően.