1. kiad.
Sorozat: Az uj magyar regény.

Az 1934–35-ös esztendők számtalan fordulatot tartogattak Márai számára. Idegen emberek című regénye megjelent előbb hollandul, majd németül, 1934-ben Miskolcon meghalt édesapja, Grosschmid Géza, a csehszlovákiai magyar nemzeti kisebbség jogvédője, szenátora, aki 1932-ben kényszerült áttelepülésre, 1934-ben hosszabb szünet után ismét publikált a Nyugatban, miután korábbi, némileg feszültebb viszonya Babits Mihállyal majdnem barátivá oldódott föl. A publikáció, amelyet néhány követett, az Egy polgár vallomásaiból vett szemelvény. A közönség és a kritika által jórészt önéletrajziként olvasott mű első kötete, az első világháború kitörésével, Márai 14. életévével záródó első rész még 1934-ben megjelent, ezt követte, napilapközlések után 1935-ben a második.

Talán a legtöbbet ismertetett, vitatott, különféle nézőpontokból megközelített műről van szó, amelynek már a címe jókora feltűnést keltett. Részint azért, mert a magyar irodalomból hiányzott az a típusú regényalakzat, amelyet aztán Márai kétrészes művével betöltött: nevezetesen egy személyhez kötött, fejlődésregénybe ágyazott, de közegével, környezetével, „világ"-ával együtt színre vitt eseménysor, amely a nyugat-európaitól eltérő lehetőségű, sorsú, helyzetű magyar polgárság történetének mások által rejtve maradt részleteibe, epizódjaiba avatott volna be, fölmutatván azokat a sorslehetőségeket, amelyek az elbeszélő és a család tagjai életében fölmerültek, kiteljesedtek, illetőleg többször kudarcossá váltak.

1935-ben még megjelent a két kötet, de aztán mintha elvágták volna a következő kiadások útját. Végül 1940-ben vehette kézbe az olvasó a jelentékenyen átdolgozott új változatot, amely az íróra kényszerített öncenzúrával tett eleget a nem irodalmi igényeknek. S a regény szövegétől, szellemiségétől, természetétől idegen utasítást fogalmazott meg.
(Dr. Fried István)