Sorozat: Szentek országa 19.

A szerző, Cesare Orsenigo (1873–1946) Magyarország apostoli nunciusa 1925 és 1930 között. Milánóban, ugyanabban a városban tanult és szentelték pappá, amelynek érseke volt Borromei Szent Károly. A könyv, mely Borromei Szent Károly szenttéavatásának háromszázéves évfordulója alkalmára készült, a Szent István Társulat Szentek országa című sorozatának tizenkilencedik köteteként jelent meg. A sorozat egy-egy szent korszerűen feldolgozott életrajza.

Borromei Szent Károly (1538–584) a nagy reformátor-főpap, az egyházi erkölcsök tisztaságának életével hirdetője és megvalósítója, a krisztusi emberszeretet szamaritánusa, aki szellemével és életével ad példát a nagy restaurációs munkára és feladatokra. Borromei Szent Károlynak fontos szerepe volt a trienti zsinat utolsó ülésszakának összehozásában, befejezésében és a zsinat gyakorlati határozatainak megvalósításában. Egyházmegyei tartományában az egyházi élet minden területén: a liturgiában, a javak kezelésében, a klérus képzésében, a jótékonyság ellenőrzésében, az anyakönyvek vezetésében reformokat léptetett életbe. A papnevelés elősegítésére több szemináriumot alapított. Ő a papok egyik védőszentje. A magyar papneveldékben az ifjú papság Borromei Szent Károlyra úgy tekint, mint az igazi apostol-pap ideáljára. Rendszeresen végzett főpásztori látogatásokat, meg volt róla győződve, hogy csak személyes jelenlétével, buzdításaival és példájával tudja kiirtani a visszaéléseket, és csak így tudja a papokat és a híveket a megújulás útján elindítani és vezetni.

Lelki élete egészen Krisztus követésére irányult. Erről az energikus egyházi férfiról, aki a trienti zsinat idejében „meg akarta újítani Rómát”, egy korabeli protestáns így nyilatkozott: „Ha minden püspök és pap olyan lett volna, mint ő, nem került volna sor a hitszakadásra.”

további képek