Hajnal Anna 1907. február 1-jén Holczer Annaként látta meg a napvilágot a Vas megyei (ma Burgerlandhoz tartozó) Gyepfüzesen.
A Pásztortűz és az Álláspont című folyóiratokban megjelent írásaira felfigyelt Babits Mihály, aki 1933-ban egyszerre négy versét is leközölte a Nyugatban, amelynek harmadik nemzedékéhez sorolják.
Szenzualizmusa és stilizáltsága miatt a tehetségét feltétel nélkül elismerő kritikusok a jellegzetesen női költőt látták benne. Radnóti Miklós figyelt fel rá, hogy asszonyi lelkének rejtelmes rezdülései, belső történései költészetében mindig szintézist teremtenek a kozmosszal, a mindenséggel.

A negyvenes években lírája szembehelyezkedett a korábban meghatározó intellektualizmussal és a misztikum felé sodródott. A fordulatot a kialakuló szocializmus jelentette, stílusának alapelemei ellentmondásba kerültek a kor uralkodó elvárásaival, szárnyalása a szocialista kultúrpolitika által felállított követelményekkel.
A hatvanas évek közepén születtek mítosz-versei és a férje halálát követő siratóénekek ciklusa. Líráját szüntelenül gyarapította mítosz-teremtő képzelete, hite az élet legyőzhetetlenségében, természetszemlélete, majd utolsó köteteiben szembenézése az öregséggel és a halállal.
Munkásságát 1947-ben Baumgarten-díjjal jutalmazták, 1966-ban József Attila díjat kapott.